Isztambulról sokaknak gyönyörű történelmi belvárosa jut eszébe. A világon az egyik legtöbb turistát vonzó település képe azonban az utóbbi időkben igencsak átalakulóban van: óriási autópályák, felhőkarcolók, plázák épülnek mindenfelé. Isztambul célja, hogy globális várossá váljon, és mindent megtesz azért, hogy a nemzetközi pénzügyi elit igényeinek megfeljen, még ha ez a város levegőjét biztosító erdők kivágásába és a régi városlakók kitelepítésébe is kerül.
Politikailag vezérelt városépítés
A török kormány és a nagybefektetők közös érdeke szerint Isztambulban tömegével indulnak évről évre az új és új hatalmas látványberuházások, melyek óriási felívelést hoztak az építőiparban, ami az egyik legfőbb alapját képezi Törökország évek óta tartó gazdasági növekedésének, az pedig Erdoganék töretlen népszerűségének. Mivel azonban a szakmát rég háttérbe szorították, a szabályozások pedig puhák, a beruházások a befektetők céljait szolgálják korlátlanul, azonban gyakran nélkülöznek mindenféle átfogó koncepciót, vagy városszintű stratégiát.
Épülnek Isztambul új negyedei, a régiek helyén
Egy felmérés kimutatta, hogy az Isztambul területén álló ingatlanok harmada földrengésveszélyes. Ezért egy olyan törvényt vezettek be 2012-ben, ami engedélyezi a földrengésveszélyes(nek ítélt) épületek lebontását. Ez pedig az eddiginél is nagyobb hatalmat ad a kormány kezébe arra, hogy mindenféle jogi ellenvetés nélkül komplett városrészeket taroljanak le, és építsenek fel a helyükre újakat.
Hatalmas környezetrombolással járó közlekedési projektek
Isztambul 1980-ban még alig 3 millió lakost számlált, mára viszont a 14 millió főt is meghaladja. A város így is ökológiai eltartóképességének határát feszegeti, és messze túl is lépi majd, ha nem vetnek gátat a város féktelen növekedésének.
Isztambul óriási metróépítésbe kezdett: három év alatt 68 kilométernyi metrót adtak át, és egyáltalán nem terveznek leállni -2019-ig 430 kilométeresre szeretnék bővíteni a kötöttpályás hálózatot, ehhez pedig 2016 végéig összesen 13 metróvonalon kell elindítani az építkezést. De szükség is van ezekre az óriási fejlesztésekre, hiszen Isztambul infrastruktúrája képtelen volt lépést tartani a városnövekedés ütemével, ezért óriási közlekedési dugók, és rendkívül hiányos kötöttpályás hálózat nehezíti a város közlekedését (három éve még csak két metróvonallal rendelkeztek).
A Marmaray projekt vasúti kapcsolatot teremt Isztambul, és egész Törökország európai és ázsiai oldala között
Nagy ellenkezés övezi Isztambul harmadik Boszporusz-hídjának megépítését. Közkeletű hiba, amivel itt sem számoltak: a járműforgalom, mint a víz, kitölti a számára rendelkezésre álló területet, ezért az útkapacitás bővítése a dugók megszűnése helyett az autók számának még nagyobb emelkedését fogja maga után vonni. Az új híd átadása (ahogy történt az előző Boszporusz-híd megépülése után is) várhatóan megsokszorozza a város növekedési ütemét, ami végső csapást mérhet az Isztambul melletti, annak fennmaradását biztosító erdőkre és vízkészletekre.
Épül Isztambul harmadik Boszporusz-hídja - az egykor természetes környezet helyén
A meglévő Atatürk-, és az ázsiai oldalon fekvő Sabiha Gökcen repterek melé a város már építi harmadik repterét is, mely ha elkészül, a világ legnagyobbja lesz, a metrókapcsolattal rendelkező Atatürköt pedig bezárják. Az új repülőtér helyén mintegy 2,5 millió fát ítéltek kivágásra, amivel megintcsak komolyan veszélybe kerül Isztambul friss levegője.
Mindezen túl Isztambul egy új, mesterséges csatornát készül bevágni a Boszporusszal párhuzamosan, attól nyugatra. Az Erdogan által is "őrült projektnek" nevezett terv a Boszporuszt hivatott tehermentesíteni a hatalmas nemzetközi hajóforgalomtól. Az óriási tájromboláson és fakivágáson túl viszont elvágná Isztambult vízkészletének egy részétől, de még az országon túlmutató hatása is lenne: a tengerek egyensúlyát is megváltoztatná, és jelentősen felgyorsítaná a Fekete-tenger kiszárdását.
Városfejlesztés a szociális szempontok figyelmen kívül hagyásával
Az új városrészek építése hely hiányában a korábban ott élő lakosság kitelepítésével, házainak lerombolásával történik. A kitelepített lakosságnak hasonló értékű új otthonokat ígérnek, azonban rengetegszer átverik őket, és frekventált belvárosi házaik helyett valamely külvárosban újonnan épített, személytelen modern toronyházban helyezik el őket. A kitelepítettek nagy része szegény, akik kézműves foglalkozást végeztek, őket ezzel megfosztják munkájukhoz szükséges szociális kapcsolataiktól és életformájuktól, és földrajzilag elvágják őket a várostól, csökkentve az esélyt is arra, hogy más munkát találjanak.
Kép az isztambuli kitelepítéseket feldolgozó Ekümenopolis c. filmből
Tarlabasi városrész letarolása jól példázza az embertelen törökországi városépítési projekteket: a Taksim térhez közeli, XIX. században épült történelmi városrésznek a sorsa is a ledózerolás lesz, lakói szintén valamely újonnan épített külvárosi lakótelepre kerülnek majd.
A Taksim térnél található Gezi-park, az egyik utolsó belvárosi zöldfelület lerombolásának terve, és a helyére építendő pláza már végleg kiverte a biztosítékot a népesség körében: az isztambuli városrombolás ellen való tiltakozás országszerte elterjedt kormányellenes tüntetésekké nőtte ki magát.
Isztambul új arcai
XXI. századi lakótelep, Basaksehir, Isztambul. (Fotó: Google street view)
Új felhőkarcoló, új mecset - Atasehir városrész
Boszporusz-híd, háttérben Levent városrész felhőkarcolói
2X5 sávos autópálya, háttérben Levent, középen a BRT-rendszerben közlekedő Metrobus
A Kanyon bevásárlóközpont Leventben
A Mall of Istanbul látványterve. Mert plázából sosem elég
A ViaPort Venezia projekt egy újabb gated community-t hoz létre Isztambulban, még tovább növelve ezzel a gazdag-szegény ellentéteket
Az új isztambuli lakhatási projektek ahogy idevonzzák az új globális elitet, úgy túrják ki a városi térből annak régi lakóit. A globális város követelményeinek való megfelelésért Isztambul igen nagy árat fizethet: ha nem képesek megállítani a népességnövekedést és a környező zöldterületek letarolását, komoly veszélybe kerül a város ivóvízellátása és friss levegője is.