Üdvözöllek a frissen indult Városi levegő urbanisztikai és közlekedési blogon! Eme ünnepélyes első posztban a magyar vonatközlekedés racionalizálása lesz terítéken. Összehasonlításképpen megnézzük, hogyan működik a vasúti személyszállítás Európa többi országában, a cikk végén pedig szavazhatsz: legyen verseny a magyar vasúton, vagy ne?
Noha a vasút sok szempontból a leghatékonyabb közlekedési mód, minden ország számára komoly pénzt és energiát igényel a gyakran monopol helyzetben levő állami mammut-vasút-vállalatok működtetése. Az EU direktívában rendelkezett a pálya fenntartása, és az azon való jármű közlekedtetés külön kézbe helyezéséről. Ennek megfelelően 2006-ban hazánkban is szétváltak az ágak: a MÁV Zrt. végzi a pályafenntartást, a MÁV-Start tulajdonában van a személyszállító gördülőállomány, és a Rail Cargo Hungaria Zrt.-é az áruszállítás. Van azonban egy másik társaság, az osztrák-magyar közös állami tulajdonú GYSEV, mely a Győr-Sopron-Ebenfurt vasútvonal tulajdonosa, és a Győr-Sopron-Szombathely háromszög környékén további vonalakat kapott bérbe mind fenntartásra, mind személyszállítási szolgáltatásra. Piaci szereplők azonban nincsenek. A magyar vasút megversenyeztetése mellett sok érv és ellenérv szól: a teljes személyszállítás privatizációja - állami segítség nélkül - a jegyárak jelentős növekedését, és a gazdaságtalan mellékvonalak megszűnését jelentené. Azonban a magánvállalatok sokkal magasabb színvonalú szolgáltatást, és korszerűbb járműparkot nyújtanának, ezzel versenyre kényszerítenék az így monopolhelyzetben levő MÁV-Startot. De mi a helyzet máshol?
Harc az olasz utasokért: a Trenitalia ETR500-as Frecciarossa-ja, és az NTV AGV-je. Persze fizetőképes lakossággal, milliós nagyvárosokkal, 300 km-es sebességű pályán könnyű versenyképesnek lenni...