Számos előítélettel érkeztem meg az azeri fővárosba, de egy olyan modern, igényes, látványosan fejlődő, de mégis mértéktartó városban találtam magam, hogy ezeket hamar végleg elfelejtettem. Ilham Aliyev államelnök apukájának, Heydar Aliyevnek, az azeri SZSZK egykori pártfőtitkárának 2006-os halála óta vezeti az országot. A Freedom house értékelése szerint 7-es skálán 6-os szinten áll az azeri diktatúra, de ebből az odalátogató csak a fokozott rendőri jelenlétet veszi észre. Azt viszont komolyan kell venni: semmilyen állami fenntartású intézményt vagy infrastruktúrát nem szabad lefotózni (csak sunyiban), nameg a Kaszpi-tenger sem arra való, hogy fürödjünk benne. Ugyanis abban van az olaj, aminek Azerbajdzsán az elmúlt évtizedben folyó páratlan gazdasági fejlődését köszönheti, és az pedig az elnök tulajdonában áll, ami ugyebár érinthetetlen. Viszont nagyon kedvesek az azeri emberek és örülnek a látogatóknak, finomak az ételek - különös tekintettel a bárányból készült "Ptyí" levesre, amit mindenképp meg kell kóstolni -, meleg van, és még mindig minden nagyon olcsó. Bakuban olyan kulturális és fizikai környezetbe kerülünk, amit Európában, se a világ más részén nem találunk. De lássuk, mitől különleges hely Baku!
1. Modern, fejlődő városkép
Európaiként - márpedig Azerbajdzsánban Magyarországról jőve hirtelen akaratlanul is Nyugathoz tartozónak érezzük magunkat - sehol nem lát már az ember ilyen gyors, folyamatos, és nagy tömeget érintő város-átrendeződést, pláne nem a központban. Járjunk ugyanis Párizsban, Barcelónában, Rómában, netalántán Bécsben vagy Budapesten, a város fő arculatát a késő XIX. vagy kora XX. századi, vagy még sokkal régebbi épületek adják. De Bakuban nem, ott a saját szemünkkel láthatjuk, hogy milyen a ma épülő, átépülő, fejlődő város.
2. Világszintű kortárs építészet
Ebből következően a kortárs építészet virágkorát éli Bakuban: világhírű építészek tervei valósulnak meg jól tervezett helyszíneken. Például a város jelképéül szolgáló, feljebb látható három torony - a Flame Towers, vagy az alábbi képeken szereplő szőnyegmúzeum, illetve a Zaha Hadid-tervezte Heydar Aliyev kulturális központ. Az utóbbiba való látogatáskor úgy éreztem, mintha megállt volna az idő: ilyen formákat, ekkora üres tereket és fehérséget még sehol nem tapasztaltam. Sétáljon az ember az épületet határoló óriási lépcsős parkban a végtelen betonsíkokon, vagy az épület belsejében a hajlított tereken és az óriási aulában, mindenképpen megtapasztaljuk a hatalmasság érzését.
3. Unesco-védett történelmi belváros
De nem csak a kortárs építészet van jelen Bakuban: a központban a századfordulós orosz polgári élet örökségét is felfedezhetjük. A tengerpartot széles sugárutak kötik össze a belső kerületekkel, a ma is álló városfal mellett pedig a neoreneszánsz filharmónia 1912-es épülete díszeleg. A falon belül XII. századi kis házak állnak, a XV. századi Maiden toronnyal és a Shirvanshahs palotával.
4. Posztszocialista és muszlim miliő keveredése
Baku különlegessége, ahogy a törökhöz hasonló nyelvet beszélő, muszlim azeri nép kultúrája keveredik a posztszocialista adottságokkal. A vallást elnök úr továbbra sem nagyon kedveli, így Azerbajdzsán a világ legkevésbé vallásos muszlim országa, ezért csadoros nőket és mecseteket is csak elvétve látunk. A város nyugati határában álló Bibi Heybat mecsetet azonban feltétlenül érdemes felkeresni:
5. Hármasmetrók jobb kiadásban
Bakuban is a budapesti 3-as vonalon megszokott Metrowagonmash szerelvények közlekednek, csak azokat rendesen karbantartotta a helyi BKV, belül mindegyik, és jó részük kívülről is fel van újítva. Az állomások közül több is a szovjet metróépítészet remekei közé tartozik, a leghíresebb a freskókkal díszített Nizami, ami ottjártamkor sajnos pont fel volt állványozva (de hát ez ugye mindig így van a hírességekkel). Fotózni viszont tényleg csak saját felelősségre tessék az állomásokon éberen őrködő rendőrök között. Ja és tényleg nem akarok mindig a budapesti metróra utalgatni, de vannak beléptetőkapuk és elektronikus jegy is, amely 30 forintba kerül egy utazásra! Viszont a metró minden napszakban állati zsúfolt, úgyhogy ha azt mondják, hogy tessék vigyázni, az ajtók záródnak, akkor tényleg tessék vigyázni, engem kétszer is odacsuktak a derék szovjet ajtók a 28 May állomáson, amihez képest a Deák tér egy kihalt 4-es metró-megálló.
+1: Megy Wizz Air Budapestről
Mi kell még?