A street art és a graffiti sokanak bosszúságot okoz, mások szerint viszont a modern városi térben az önkifejezés fontos eszköze. Vannak illegális falfújások, de vannak legálissá vált kezdeményezések, mint pl. a Színes város VII. kerületi tűzfalfestő akciója. Most következzen egy bemutató a város testén folyamatosan jelenlevő, de sokszor méltatlanul észrevenni nem akart fél-underground világról!
Czabán György Kolbász írása és fotói
Street art van, és egyre inkább lesz! Matrica, stencil, graffiti, mural, vagy akár beton. Van ami látszik, van ami nehezen hozzáférhető, ami a street art kettős természetéből fakad. Többnyire illegális, de mégis exhibicionista. Van egy kevés legál felület, de a többsége valamilyen szürke zónában jelenik meg. Ezért aztán a művész többnyire nem a polgári nevét használja, hanem álnevet, vagy a csoport nevét rakja föl. Így a street art egy nonprofit tevékenység, ami nem zárja ki, hogy a készítője valamilyen módon ne a kreativitásából éljen meg, dizájnerként, tipográfusként, vagy képzőművészként.
A graffitit eredetileg jelölésre használták. Hogy itt vagyok, vagyunk, itt élünk. Egy szubkultúra fejezte ki, határozta meg magát általa, hip-hop, gördeszkások, kapucni, extrém sportok, videójátékok mentén. Most, hogy fokozatosan kijön az undergroundból, egyre sokszínűbbé válik, már akár állíthat valami általánosat is. Kommunikál a városlakókkal, hisz közösségi műfaj volt eredetileg is. Üzenni is lehet vele, van aki fegyverként használja, persze szigorú etikai kódex szabályai szerint. Vannak tabu témák, jelképek, nem pornográf, és halott művészek munkáit sem festik le. Van benne tisztelet. Komoly ember nem tesz ki műveket steril, frissen felújított helyekre, viszont az átmenetiség, az elhagyott helyek, málló felületek, az indusztriális környezet inspirálják az alkotókat. Így aztán a street art megmutatja a város sebeit, és elviselhetőbbé teszi azokat. Jobb helyeken alternatív városnézéseket szerveznek a gazdagon megfújt felületekhez, hisz látványos és dekoratív is tud lenni.
A street art gyors. Kortárs, reagál a történésekre, aztán a következő munkáknak, vagy a graffiti elhárítóknak eltüntetik. Azt mutatja meg, hogy mi van ma! Minél láthatóbb helyen vannak, annál hamarabb eltűnnek. Illetve átköltöznek a netre, mert mindenki kötelezően dokumentál. Egyrészt maguk az alkotók teszik föl, fotósok vadásszák, és nagyon komoly nézettségeket produkálnak az erre szakosodott blogok, oldalak is. Így ha maga a mű efemer is, a lenyomata időtlenné válik. A jobbak megjelennek könyvekben, galériákban, lemezborítókon, vagy pólókra nyomtatva, de ez már egy más világ, ahol már van ÁFA is.
A street art globális. Olyan képi nyelvet használ, amit könnyen érthető. Nem kell hozzá interpretátor, direkt hat, ha jó. Nem akadémikus és elitista, inkább populáris és szoció. Többnyire nem kötődik nyelvhez, így az alkotók keresztül-kasul járják a világot, nemzetközi fesztiválokat szerveznek, a műveket pedig a neten bárhonnan elérhetjük. Nem valakinek a tulajdona, a szerzői jogok nem korlátozzák a terjedését, akár azt is mondhatnánk; demokratikus. Nem kell múzeumi belépőt fizetnünk, elég ha felülünk a HÉV-re, vagy feliratkozunk a vonatkozó oldalakra. Ezért aztán nagyon sok embert tud elérni. Budapest jelen van ebben szcénában, egyrészt jó helyen vagyunk, a fapados túrizmus és a romkocsma kultúra egy éltető közeg, másrészt a város lepattantsága elég felületet és inspirációt biztosít az alkotóknak. Csak nyitott szemmel kell sétálni sokat!
Kattints a további képekért:
